Mit szeretnétek?

Hello :)
Már egy ideje gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha megírnátok, hogy ti mit szeretnétek, miről írjak?
Néha úgy érzem, hogy kezd unalmassá válni, bár mások mondják, hogy szeretik nagyon a blogot :)
Szóval, ha van ötlet, hogy mit fotózzak, vagy miről írjak, csak mondjátok el kommentben itt, vagy akár facebook-on :)
Köszi, Ani

Újabb kalandok, első ismerős szerzés

Heey you! :)

Először is szeretném megköszönni az összes bejegyzést, amit írtatok :) Aranyosak vagytok, és örülök, hogy tetszik a blog :) És köszönöm, hogy már ilyen sokan néztétek meg. Már elértem a több, mint 2000 látogatót :)

Először kezdem a sulival, mert már többet kérdeztétek :)
Egyelőre még mi sem tudjuk, hogy hova írassunk be engem, mert lehet újra költözünk meló miatt. Úgyhogy még a suli nincs meg. De szeptemberben kezdek és úgy néz ki egy teljesen új osztállyal, mint magyaron 9.ben, de lehet hogy nem. A suliról ennyit szerintem :)

Voltunk anyuékkal egy interjún, amin mindenkinek át kell esnie, aki külföldi és idejön lakni. Ez azért kell, hogy legyen egy kis lapod, meg valami számod, hogy te itt élsz. Nekem sulihoz kell, anyuéknak a munkához. Szóval elindultunk be a városközepére ez miatt. Én imádok buszozni, szóval élveztem. Ami segítette az élvezetet, az a jégeső volt. Ne tudd meg milyen durva volt :D Körömnél nagyobb darabok hullottak le, és az volt a legviccesebb, hogy ugye gondolod London utcái milyen zsúfoltak...Nos, amint elkezdődött az jégeső, a buszon látva az utak szinte üresek lettek :D Még nem láttam nagyon ilyet. Amikor megérkeztünk eléggé izgultam. Benéztem, és tök szigorú fekete emberek voltak a biztonsági őrök és az a nézés.. jaj :D Egyébként mikor bementünk, voltak rajtunk kívül még magyarok. Vittem a kis lapomat, amit anya adott, és odaadtam az ott ülő férfinek, aki magyarázott valamit, de azt megértettem, hogy fel kell mennem az első emeletre. Már nagyon vártam, hogy végre angolul beszélgethessek. Felmentünk anyuval, várakoztunk egy félórát, és anyut szólították is, majd rá 5 percre engem. Hát, én egy magas, kövér, fekete férfit kaptam, de szimpatikusnak tűnt. Leültünk, és sajnos nem arra számítottam, amire akartam. Az első mondatát értettem is, de nem adtam rá normális választ. Pedig tesómmal, aki átesett már ezen, átbeszéltük, hogy mit is kérdezhet. Az volt az első kérdése, hogy miért vagyok ebben az irodában. Én mondtam, hogy anyuék ideköltöztek így jöttem én is, és szeretnék angolt tanulni. Ezt ő nem fogatta el, és újra kérdezte. Eltelt 5 perc, én már zaavrba voltam,már magyarul is megszólaltam :D Mondtam, hogy itt van tesóm, és ő meg mondta, h hozzam fel. Nos, felhoztam, és így már hárman csináltuk a dolgot. Végig szinte értettem mindent, de zavart, hogy nem egyedül csinálhattam végig. Aztán közben kiderült, hogy ennek a bácsinak a szomszédja is magyar.. meg a mellette ülő dolgozó is magyar :D Elbeszélgettünk. Visszafele is rossz idővolt. Hol esett, hol újra jég esett.

Ha már az utolsó szó az időjárásról szólt, kicsit írok róla. Hihetetlen..itt már több, mint 3 hete vagy esik, vagy be van borulva. Volt 3 nap, mikor előjött egy kicsit a nap. Nagyon hiányzik a nap...és ugye beszélgetek azért bőven az otthoniakkal, és ott hallom milyen szép idő van. Amúgy akik itt laknak régebb óta, mondták, hogy ilyen régen volt itt, hogy ennyit esik, és nem jön a meleg. Állítólag egész májusra ilyen idő lesz itt. 

Aztán voltunk vásárolni, és bementünk újra a városközepére. Nagyon szépek az angol ruhák. Már várom, hogy megvásárolhassam az első angol ruhámat :D Annyi jó cucc van. Mikor nézem a One Direction angol koncerteket, mindig mondom, hogy milyen furán, merészen, de jól öltöznek az angol csajok :) Ez nem is volt annyira érdekes dolog, igaz tetszett minden, de inkább elmesélem, ami vicces volt :D
Mi anyuval nagyon jóba vagyunk, barátnők egyszóval :) És sokat nevetünk, de olyanokon is, amin nem kéne. Szóval hazafele már este volt, szálltunk fel a buszra és egy fekete 24 körüli srác majdnem pofára esett, miközben szállt fel a buszra, mi meg anyuval elég feltűnően elkezdtünk nevetni. A srác hátrafordult tök komor arccal és mondja " It's not funny! It's very not funny" és mi meg csak nevetünk, az meg néz, és én gyorsan befordultam, hogy megyek fel az emeletre, anya meg a nevetéstől nem tudott :D Nem kellett volna, tudjuk, de hát.. :D Kicsit azért megijedtem, hogy durvábban befog szólni  vagy valami. 

Azóta voltunk már itt a környéken vásárolni, és volt jó kis Deichmann, de aztán mégsem ott vettük meg a cipőm. Amúgy téli cipőt vettem, mert itt azért néha hűvös van és télikabát kell.

És még van egy sztori, amit kértetek, hogy írjak ide, persze először nekem is megfordult a fejemben, hogy ide leírom, mint első beszélgető élmény.

Szóval, mikor ideköltöztünk, Plumstead-be, az első benyomás meg is volt a szomszédról: nem törődik eléggé a kutyájával. Ugyanis a kutyus, majdnem egész nap sír, ugat, vagy csinál valamit zajt. 2 napig szinte nem is nagyon láttam senkit kimenni hozzá vagy játszani. De, harmadik nap, anyuval kinn vagyok a konyhában, és mondja: Nézd, milyen kedves arcú srác". Én ránéztem, nekem nem tűnt annak. Láttam, hogy ad neki enni, meg elkezd vele játszani. Anya kiment, én mentem utána, és gondoltam, szóba elegyedem vele. Megkérdeztem, fiú vagy lány, hány éves, mi a neve, ő kutyája-e. Igen, az ő kutyája, fiú, és 2 éves a neve meg Babu. Majd anya bement, én meg ottmaradtam a sráccal, és vagy 35 percet beszéltem vele. Téma volt a kutyus, suli, London, barátok, család meg ilyenek. Az ő neve amúgy meg Adu. Végül kiderült, hogy a kutya azért sír, mert ő dolgozik, és akkor nem megy ki senki hozzá, mivel a családja nem igazán bírja a kutyát. Szóval, ez volt az első beszélgetésem angolul. Egész jól ment, sokat értettem :)Amúgy ők pakisztániak. Aztán, az elkövetkezendő napokban ugyanúgy beszélgettünk kicsit, erről-arról, majd egynap megkérdezett valamit, amit valamiért nem értettem meg, pedig 2x elmondta, én meg ne hogy hülyének nézzem, rábólogattam. Annyit értettem, hogy nem-e megyek el itthonról, és hogy valamit kérdezzek meg anyutól :D Másnap, mikor mentem ki olvasni, leültem a kertbe, és pont benéztem az egyik ablakba, és ott volt, és épp súlyzózott atlétában. Mondom jóóó :D Majd kijött és kérdezte, hogy megkérdeztem-e anyumat. Én meg kicsit vörösen mondtam, hogy elfelejtettem mit is kell..és akkor elmondta, és mindent értettem. Azt mondta, hogy nem-e mennék el vele a hétvégén valamerre, de kérdezzem meg anyumat, hogy elenged. Hát..akkor leesett, hogy kedvel engem, ami jól esett. Anya megengedte persze, így megbeszéltük rá 2 napra, hogy találkozzunk, és elmegyünk sétálni. Majd, mikor eljött a vasárnap, én persze szószerint izgultam, mert én sajnos ilyen vagyok. Minden találkozás előtt izgulok. Izgultam, hogy hova megyünk, izgultam, hogy lesz-e téma, mert azért bőven vannak szavak, dolgok, amikről nem nagyon tudnék beszélni. Nos, most itt ülve, túl vagyok az első találkozón, és képzeld, élveztem :) 2,5 órát voltunk el, és szinte mindig volt téma. Ő többet beszélt persze, és volt, hogy nem értettem, de hát megesik. Én, aki sose tanult iskolában angolt.. :D Amúgy, először mekiztünk, aztán elmentünk a parkba, majd sétáltunk még itt nem messze. Volt olyan, amikor mondott valamit, én meg csak néztem, mint a tök, és még 1x elmondta, na akkor nevetés lettt :D De volt olyan, mikor mekiben ültünk, és hozta a kaját, mondtam, hogy " Bon appetit " ő meg nem értette, és kérdezte, hogy mi az. Mondtam francia, és elkezdtem mondani, hogy mikor egy ember eszik, akkor az emberek ezt mondják" Legalábbis szerintem ezt mondtam, de így se esett le neki, és újra nekiestem, de nem bírtam befejezni a mondatot, és megint csak nevetés lett :D Meg mikor egy horror filmről beszélt, és olyan szavakat mondott, amit sose hallottam. Elmondta párszor, kérdezte, hogy értem-e, én meg néztem megint és mondja " Én próbáltam, ééén próbáltam" de ilyen viccesen :D Majd hazafele megköszönte ezt a napot, mondta jó volt, és hogy lehetne majd egy legközelebb :) Amúgy nekem ő inkább kedves, aranyos, mint hogy egy Zac Efron, de mégis meg fog valami benne :) Viszont szerintem az anyukájának nem nagyon tetszik, hogy ismerkedik velem.. félelmetes, amikor néz engem :D Azt se tudta, hogy a fia találkozott velem. Amúgy a húga One Direction rajongó :) Ő pedig ismeri Simon Cowel-t, mert szereti az X-factort :D Nagyon élvezem, hogy angolul beszélhetek, és amiket eddig csak sorozatokban hallottam, megszólalások, vagy köszönések és stb, végre használhatom és nem csak magamnak, otthon a szobában. Jóérzés :)

Szóval, itt tartok :) Legközelebb csinálok képeket, meg remélem tudok hozni újabb élményt :) 

Megint csak remélni tudom, hogy mindent leírtam, de ha nem, max beleírom majd :)
Köszi, hogy olvastad, xoxo, Ani :)