Az első élmények

Nos, meglehet, hogy ez a bejegyzés sok lesz, mert ez a nap (márc. 30.) nagyon kalandos volt! :)
De előbb kezdeném 29.ével;
Amikor első nap felkeltünk, megreggeliztünk, és elindultunk az első felfedezésre, azaz testvérem, Józsi megmutatta, hol érdemes vásárolni. De még indulás előtt mondta, hogy úgy öltözzek, ahogy akarok. Itt aztán senki se bámul meg, vagy nevet ki az utcán. Ő is azóta mer laza ruhába kimenni, ahogy otthon nem. Mondta, hogy majd figyeljem meg, hogy lesznek kövér nők miniszoknyában, meg hasonlók. Valóban volt, és tényleg senkit se érdekelte.
Ami már először szokatlan volt, hogy az átkelőlámpánál, amikor az ember mehet, vagyis zöld a lámpa, akkor hangosan csipog. Szerintem ez praktikus :) A második szokatlan, hogy minden 3. ember, aki szembe jön velem, az fekete volt. A fekete nőknek a 80% elég duci, és a pasiknak a legtöbbje elég jóképű :D Aztán, a kocsik, a zebránál egyből megállnak. Mindig, mikor látják, hogy a zebrához közelít az ember, egyből fékeznek. De csak a festett zebránál van így. A boltban az eladónő előre köszön. 4 féle boltban voltunk, és mind a 4nél előbb köszöntek. Vásárlás közben megláttam egy péksüteményest, és a kirakatban olyan habos maffin félét. Én ilyet eddig mindig csak sorozatokban/filmekben láttam. Nagyon vártam, hogy vajon olyan finom-e, mint amilyennek elképzeltem, de tévedtem. Vettünk, és mikor megettük egyáltalán nem ízlett! De nem gond, mindent kipróbálunk :)
Aztán nagyon nem történt semmi, kivéve egy dolog délután. Nah, azt egy kis ideig nem tudtam felfogni.
Emlékszel arra, mikor írtam, hogy volt itt egy török srác, aki énekelt? Nos, kiderült, hogy Ő a 2010es X-factorban szerepelt, és ő lett volna az egyik One Direction tag, de mikor kérték, hogy énekeljen fel egy dalt, amit a többiek, Ő azt mondta, hogy szólókarriert szeretne, így nem jutott be. Leesett az állam, mikor ezt hallottam! Kicsit fura, mi? :D A csoportban is az 1D fanoknak is leesett szerintem :)
Kb ennyi történt. Meg...jó..az kicsit fura volt, hogy este, ágyban már feküdtem alvásra kész, beláttam a szomszédhoz. Pasi volt és épp öltözött... :'D

Márc 30.

A mai nap igazán klassz volt! Azt tudtam, hogy kirándulni megyünk, de azt nem, hogy hova.
Elindultunk, s először betévedtünk egy újságoshoz. Ott kiszúrtam egyből egy magazint. Nem volt nehéz..One Direction volt a címlapon + 2 poszter és 8 oldal cikk! Megvettük, és mentünk a Nagy Piros Buszok végállomásához. Ott vettünk egy kártyát, ami 1 napos. Itt úgy van, hogy nem bérlet van, hanem egy kártya, amire pénzt kell tölteni, és ezt bárhol használhatod (busz, metró). Felszálltunk, lehúztuk a kártyákat, mert itt nincs ellenőr, hanem kártyalehúzást kell alkalmazni. Az  felső emeletre ültünk, és izgatott voltam, hogy milyen. Össze-vissza fényképeztem (majd láthatjátok a képeket), és nagyon élveztem, de anya is! Tesóm csak nevettet rajtunk, hogy mennyire izgatottak voltunk :D Mentünk negyed órát, majd leszálltunk, és találkoztunk Katival (tesóm exbarátnője) és bementünk egy plázába. Amikor felmentünk az emeletre, egyből kiszúrtam a szokásos Zaynes kardigánokat. Majd megnéztük milyen egy mozi.

Aztán benéztünk még pár boltba, ahol láttam Louis féle csíkos pólókat, majd egy fantasztikus sportboltba;

Aztán elsétáltunk egy olyan helyre, ahol munkaügyben interjút lehet kérni. Az újabb szokatlanság, hogy baromi kedvesek voltak benn az emberek! Magyarországon még egy idegen se mosolygott így rám, pláne nem vagy 4, és kezdett el beszélni.(feketék voltak 80%ban) Az üzletekbe betévedő iskolásokat, és az utcán lévő diákokat jól meglestem, ugyanis itt ugye kötelező az iskolai egyenruha. Volt zöld, kék, fekete is, Valószínű hasonlóm lesz..
Azután elindultunk a metróhoz. Amikor beszálltunk, elmosolyodtam, hiszen úgy néz ki, mint amire biztos az 1D rajongók emlékeznek, mert ugye van a fiúknak az a videója, ahol a metróról szaladnak le. Hát, ez pont így nézett ki.

Amikor leszálltunk, meglepett, ugyanis itt minden megállónál van WC! És méghozzá szépen vannak tartva.

Így megérkeztünk, az első célpontunkra: Buckingham Palota

Először végigsétáltunk egy szép zöld parkon, ahol sok ember napozott, futott stb. Majd eljutottunk oda, ahol biz Erzsébet királynő él, és családja. A szám tátva maradt. Nagyon szép volt. Mindig is akartam ide eljutni, de nem tudtam, hogy ez a mai program! A palotát jó pár őr védte. Rengeteg ember fényképezett, hisz érthető, az egész hely csodásan szép. Amikor jól körbejártuk, jött a következő célpont;

St. James Park
Amikor hirtelen jobbra fordultam, megláttam valamit, amiről egyből leesett, hogy a One Direction - One Thing című klipjének forgatásának színhelyén fogunk elhaladni! London Eye a távolban:

De előbb átszeltük a gyönyörű parkot.
A park televolt kacsákkal, vadlibákkal, sok sok Kevinnel ( galamb ) és mókusokkal! Amikor bementünk, sok szép növényt láttunk, és kedves kacsákat, hattyúkat. Aztán, amit a legjobban vártam, a Mókusok!

A londoni parkok híresek arról, hogy az állatok szelídek, pláne a mókusok :) Nagyon édesek voltak. Ott szaladgáltak az emberek előtt, mellett.
Nekem is volt szerencsém megtapasztalni őket közelről:

Aztán volt szerencsém sok-sok aranyos, szelíd Kevinek társaságában éreznem magam :)

És még a mókuska is rám mászott! :)

Amikor már készülődtünk elhagyni a parkot, az egyik galamb rászállt a kezemre, mert még volt benne mogyoró. Képzeld el, hogy több, mint 500 métert jött velünk hazafele :) Hol a vállamra szállt, hol a másik kezemre. Az emberek mind mosolyogva néztek. Nagyon aranyos volt, bár szereztem pár karmolást, mert ugye kapaszkodnia kellett valahogy. Megvárta míg kiveszek egy új mogyorót a táskámból, addig türelmetlenül várt. Egy élmény volt vele.
Aztán menet közben találkoztunk néhány lovas őrrel, vagy éppen nyitott Big Red Bus-sal :)
Meglátogattuk azt a helyet, ahol a miniszterelnök él, és a szokásos piros telefonfülkék se maradhattak ki;

Emlékszem, mikor a 101 kiskutya mese menő volt, akkor tetszett meg nagyon London. Azaz vagy 12 éve :)
Ugye úgy kezdődik a mese, hogy ott az nagy torony az órával. Nos, ez volt a következő célpont;

Big Ben

Aztán bementünk egy metróállomásra, ami a legérdekesebb metróállomás. 1 megálló, de mégis 3(!!!) mozgólépcső vezet oda

Oh yeah. Végül, elérkeztünk a gyönyörű Temse-folyóhoz és a London Eye-hez, vagyis, ahol One Thing egy része forgatva lett :)

Amikor oda értünk, és felnéztem rá, szinte beleszédültem :) Nagyon klassz érzés volt ott lenni.

Ennél a partszakasznál voltak ám dolgok! Volt egy ijesztgető hely, ami előtt elmentünk, és csak sikolyok hallatszottak. A bejárat előtt, egy művérrel bekent arcú pasi állt, egy fejjel a kezében, és annak voltak társai, akik még hozzám is odajöttek :D Majd egy kicsit befelébb menve, voltak kis előadások, vagy ilyen mozdulatlan emberek befestve, és volt, aki az összes ország zászlaját rajzolgatta. Nyilván a magyar zászlót lefotóztam :)

Elmentünk oda is, ahol a 2012es Londoni nyári olimpiát fogják elindítani. Itt van a visszaszámláló idő:

Majd még kicsit nézelődtünk pár híresebb helyen :)

Oh, és Directioners olvasók! Hazafele menet megláttam valamit, ami igencsak Niall Horan-ra emlékeztetett ;)

 Ami nagyon tetszik, hogy egy kóbor kutya, macska sincs. Nem annyira szemetesek az utak. Bár van, ahol az. És az nagyon jó érzés, hogy kedvesek az emberek egymással. Pl amikor az utcán sétáltunk, anyura és rám kacsintott egy férfi, miközben ő egy boltban ebédelt. Vagy elköszönésnél az egyik boltban nagyokat integetve köszönt el tőlünk az őr. Vagy akár az is, hogy a buszsofőr integetett mosolyogva, mikor leszálltunk. Vagy mikor az üzletben jött egy 25év körüli srác, és csak úgy mosolyogva köszönt anyunak, hogy "Hi", pedig nem is ismerte őt. De az sincs Magyarországon, hogy a metró megállójánál kinyitja az ajtót, és vár vagy 5 percet, és ha valaki siet, pedig már becsukta az ajtót, annak is kinyitja :) És azt muszáj meghagynom, hogy sok helyes fiú van... ;D

 Késő este, fél 11re értünk haza, és ezután írtam ezt a "kis" részt. Hosszú, de tökéletes nap volt! <3

Remélem minden jó élményt leírtam nektek, és semmi se maradt ki :)

Nagyon imádtam ezt a napot, és bízok benne, hogy ti is élveztétek olvasva és még több infót tudtatok meg e városról :)

xoxo Ani

Repülés és a megérkezés

Felszálltunk arra a buszra, ami a repülő elé visz. 2 busz telítve volt, emberekkel és azok bőröndjeikkel. Mindenki tök nyugodt volt, csak én és anya nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Amikor elindult a busz, megláttuk az emeleten Sanyit és Gyurit, majd integettünk. Aztán megállt a busz, kinyitotta az ajtóit, és mindenki sebesen ment a repülő első és hátsó ajtójához. Mi az elsőhöz mentünk, hogy tudjunk integetni. A repülőajtójához egy lépcső vezetett. Azon menve fel, végig integettünk tesóméknak, és én újra elkezdtem sírni. Tudom, kicsit bénán hangzik, de nem bírtam ki. Egy utolsó integetés és már be is léptem a gépbe. Mosolygó Stewardess-ek köszöntöttek minket, akik letépték a jegyünk felét. A gép belsejében találtunk egy 3 személyes ülést, és odaültünk szerencsénkre. Arcomról még mindig folyt a könny. Anya felhívta mamát, én pedig Vikinek és Sanyesznek, a legjobb barátaimnak küldtem egy igen nyálas smst. Nagyon izgultam, még sose voltam repülő. Egy 10 perc után elindult a gép, bekötöttük a biztonsági övet. Anya arcára rá volt írva a félelem, hisz neki is ez az első. Éreztem, hogy emelkedünk, ugyanis szívem a torkomban lehetett. Fülem bedugult, ami kicsit zavart, és szédültem, de ez se vette el a kedvem, hanem élveztem a felszállást. Mondtam anyunak és Józsinak, hogy nekem muszáj most One Direction-t hallgatnom. Első szám Gotta Be You volt, majd Moments és More Than This. Azután olvasgattam az újságot,és meglepődésemre sokat értettem az angolból. Volt egy elég helyes Stewardess a repcsin is..okés.. ez nem tartozik ide, ugye? ;)

A táj gyönyörű volt. Főleg amikor a felhők fölött voltunk, vagy amikor jött a tenger. Végül megláttam a gyönyörű Angliát. Az ablakra tapadtam és ámuldoztam, hogy milyen szép innen föntről. Akkor milyen lehet lenn? Amikor megérkeztünk, és a bőröndök már nálunk voltak, kimentünk, mert várt ránk Tomi, tesóm volt barátnőjének pasija. ( kicsit bonyolult..:D) Ő elvitt minket a szállásra. Na, de mielőtt oda értünk, láttam vagy 5 nagy piros buszt, egyből Louis Tomlinson jutott eszembe, és anyunak is, mert mondta " I love big red bus"

Az angol házak nagyon tetszettek! Semmi kerítés, semmi nagy dolog, de mégis szívesen laknék ilyenben.

Ekkor a saját szememmel meggyőződtem arról, hogy London tényleg olyan szép, ahogyan elképzeltem :)
Ami még picit fura volt, az a fordított közlekedés. Meg kell szokni..
Annyi, hogy itt jobb oldalon van a kormány. Meg ugye Magyarországon, ha kimész az úttestre, mindig bal oldalról jönnek az autók. Nos, itt jobb oldalról. Szóval, remélem nem lesz majd olyan, hogy elfelejtem :| :D
Beértünk a házba, ahol lakni fogunk egy ideig. Itt tesóm él és az ő barátai: Anikó, Anett, Angéla és Adrienn ( igen, mind A betűs és most én is ;O)
Körbementem, és nagyon tetszett a lakás. Igazán szépen van festve, és jó elegáns bútorok vannak benne és van egy kis kertje. Picit fura volt, hogy kintről behallatszott angol emberek beszélgetése :)
Mi Adrienn szobáját kaptuk meg, aki egy kis időre, míg itt vagyunk, elment a barátjához.
Kipakoltunk, de csak a fürdőcuccokat, meg sminkest, a ruhák azok bőröndbe maradnak. Egy kis idő után jött 2 török srác, Anikó és Anett pasija vagy valami ilyesmi :D Majd jött még egy, aki énekelt és fiatal volt.
Mivel este értünk ide, nagyon fáradtak voltunk, anya hamar el is aludt.
Én még hallgattam 1D-t és nagy örömömre, mikor feljöttem facebookra, kaptam jó pár levelet és sok-sok jókívánságot az én kedves Directioners társaimtól. Nagyon jól esett.
Válaszoltam mindenkinek, majd picit twittereztem és próbáltam elaludni, de ekkor hallottam, hogy az egyik török srác Justin Biebertől a Baby című számot énekli :D Vicces volt..de aztán elaludtam :)

Irány a reptér

Emlékszem, mikor a nagy bőröndöket húztuk ki a ma már volt lakásunkból, én még visszaszaladtam Tofit, a lány cicámat megölelni. Mondtam neki, hogy legyen jó kislány, de több nem jött ki a számon, mert gyenge voltam. Majd kisiettem az ajtóhoz, de anya visszament a másik két fiú cicát megölelni. Mikor kifele jött, már sírt, és mondta " Én ezt nem bírom" akkor én is elkezdtem sírni, pedig nem szeretem kimutatni a gyengeséget. Egészen a buszmegállóig sírtam, majd a buszon is kijött egy két könny. Végig a macskáink és a volt kutyusunk (akit örökbe fogadott egy kedves házaspár) arca járt a fejemben. Nagyon nehéz volt nem elbőgni magam, de visszatartottam.
Megérkeztünk a reptérre. Egyszer már jártam itt, mikor tesóm (Józsi) először kiment Londonban. Akkor én egyfolytában erre gondoltam " Remélem, egyszer én fogok itt állni kis bőröndömmel útra kész". Nos, ez a nap ma ( 2012. 03.28.án) jött el. Ott volt velem édestestvérem, Sanyi, és Gyuri, olyan nevelőapukám féle. Ők csak kikísértek minket ( anyut, Józsit, engem). Elfelejtettem tisztázni, hogy Józsi hazajött 3 nappal előbb, hogy segítsen nekünk mindenben. Nagy sor volt, és épp mama hívta anyut. Mikor odaadta anya sírva a telefont, hallottam mama hangján, hogy sír. Én próbáltam nyugtatni, de ő csak mondogatta " Ne hagyjatok itt" " Vigyázzatok magatokra". Nagyon sajnáltam őt, de most ez így jött ki. Végre mi jöttünk, és a nagy bőröndünket a Stewardess felrakta ilyen mozgó valamire, ami elszállította a helyére. Minden rendben volt. Kicsit felmentünk az emeletre, ahol majd Sanyiék integethetnek  nekünk, mikor már a gépnél leszünk. Amikor már idő volt, visszamentünk, majd gyors wc, és vett anya nekem olvasni valót. Természetesen angol újság, 2 1D poszterrel benne plusz cikk. Az feldobta a kedvem. Nem mintha szomorú lettem volna..de hiányzott Tofi, Viki a legjobb barátnőm, és Sanyesz, a legjobb fiú barátom, és úgy minden hihetetlen volt. Gyorsan, míg tehettem, felhívtam Vikit, hogy halljam a hangját, de aztán nem volt több idő, és mennünk kellett.
Eljött az, amit mindig is utáltam: Búcsú
Eldöntöttem, hogy nem fogok újra sírni, de mikor Sanyi odajött, és átölelt " Vigyázz magadra, húgi. Most kezdődik egy sokkal jobb élet neked", ott éreztem, hogy újra gyengülök. Ránéztem anyura, aki Gyurit ölelte sírva, még nehezebbé tette. Jött Gyuri, mosolygott, átölelt én már bőgtem. " Vigyázz Tofira, jó?" mondtam neki könnyekkel arcomon. Ő nyugtatott, és megígérte.
Meg volt a búcsú, és elindultunk az utolsó táskaellenőrzésre, ahol már jegyeket is nézik. Minden rendben volt, de anya bennhagyta a mobilját a zsebébe, így kicsit lekellet vetkőzni és egy igen helyes Stewardess átvizsgálta. Én egy akciófilmben éreztem magam.
Meg volt az utolsó integetés a családtagoknak majd elindultunk a repülőhöz.

Előszó

Szia! :) 

Először is, köszönöm, hogy itt vagy!

Ez a blog rólam fog szólni, és az új életemről. Mielőtt egoistán hangzana, elmesélem neked, hogy miért épp erről:
Egy magyar 16,5 éves lány vagyok, aki egy új életet kezdhet családjával Londonban. Családi problémák jóvoltából döntöttünk így, hogy megpróbáljuk itt kinn. Nagyon vártam már a repülést, hogy milyen, és főleg Londont. Habár eléggé sokat sírtam, mert legjobb barátaimat otthon hagytam, családtagokat, és az én drága állataimat is. De minden jóért kell áldozni, nem?:) Van bennem még kis félelem, de ez érthető. Csak magamtól tanultam angolt, úgyhogy már csak ezért is érdekes lesz itt minden.

Van egy nagyon klassz társaságom Facebook-on: Hungarian Directioners ( igen, hatalmas One Direction rajongó lennék) akik megkértek, hogy kezdjek el egy blogot, az új életemről, és hogy milyen itt, miben különbözik Magyarországtól. Nos, ez erről fog szólni. 

Mindig is akartam egy blogot írni valamiről, ugyanis akik már hallottak pár alkotásomat, azok szerint írónak kéne mennem. Hmm..nem tudom ebből mi lesz, de megpróbálom a legjobb íróénemet ebbe a blogba beleadni.
Ha érdekesnek találod, akkor gyere és olvasd el mi történik itt, ebben a nagy Londonban velem. :)
Nem hiszem, hogy mindennap fogok írni, de remélem fogok tudni majd kalandokról értesíteni téged :)

Üdv! :) xoxo