Irány a reptér

Emlékszem, mikor a nagy bőröndöket húztuk ki a ma már volt lakásunkból, én még visszaszaladtam Tofit, a lány cicámat megölelni. Mondtam neki, hogy legyen jó kislány, de több nem jött ki a számon, mert gyenge voltam. Majd kisiettem az ajtóhoz, de anya visszament a másik két fiú cicát megölelni. Mikor kifele jött, már sírt, és mondta " Én ezt nem bírom" akkor én is elkezdtem sírni, pedig nem szeretem kimutatni a gyengeséget. Egészen a buszmegállóig sírtam, majd a buszon is kijött egy két könny. Végig a macskáink és a volt kutyusunk (akit örökbe fogadott egy kedves házaspár) arca járt a fejemben. Nagyon nehéz volt nem elbőgni magam, de visszatartottam.
Megérkeztünk a reptérre. Egyszer már jártam itt, mikor tesóm (Józsi) először kiment Londonban. Akkor én egyfolytában erre gondoltam " Remélem, egyszer én fogok itt állni kis bőröndömmel útra kész". Nos, ez a nap ma ( 2012. 03.28.án) jött el. Ott volt velem édestestvérem, Sanyi, és Gyuri, olyan nevelőapukám féle. Ők csak kikísértek minket ( anyut, Józsit, engem). Elfelejtettem tisztázni, hogy Józsi hazajött 3 nappal előbb, hogy segítsen nekünk mindenben. Nagy sor volt, és épp mama hívta anyut. Mikor odaadta anya sírva a telefont, hallottam mama hangján, hogy sír. Én próbáltam nyugtatni, de ő csak mondogatta " Ne hagyjatok itt" " Vigyázzatok magatokra". Nagyon sajnáltam őt, de most ez így jött ki. Végre mi jöttünk, és a nagy bőröndünket a Stewardess felrakta ilyen mozgó valamire, ami elszállította a helyére. Minden rendben volt. Kicsit felmentünk az emeletre, ahol majd Sanyiék integethetnek  nekünk, mikor már a gépnél leszünk. Amikor már idő volt, visszamentünk, majd gyors wc, és vett anya nekem olvasni valót. Természetesen angol újság, 2 1D poszterrel benne plusz cikk. Az feldobta a kedvem. Nem mintha szomorú lettem volna..de hiányzott Tofi, Viki a legjobb barátnőm, és Sanyesz, a legjobb fiú barátom, és úgy minden hihetetlen volt. Gyorsan, míg tehettem, felhívtam Vikit, hogy halljam a hangját, de aztán nem volt több idő, és mennünk kellett.
Eljött az, amit mindig is utáltam: Búcsú
Eldöntöttem, hogy nem fogok újra sírni, de mikor Sanyi odajött, és átölelt " Vigyázz magadra, húgi. Most kezdődik egy sokkal jobb élet neked", ott éreztem, hogy újra gyengülök. Ránéztem anyura, aki Gyurit ölelte sírva, még nehezebbé tette. Jött Gyuri, mosolygott, átölelt én már bőgtem. " Vigyázz Tofira, jó?" mondtam neki könnyekkel arcomon. Ő nyugtatott, és megígérte.
Meg volt a búcsú, és elindultunk az utolsó táskaellenőrzésre, ahol már jegyeket is nézik. Minden rendben volt, de anya bennhagyta a mobilját a zsebébe, így kicsit lekellet vetkőzni és egy igen helyes Stewardess átvizsgálta. Én egy akciófilmben éreztem magam.
Meg volt az utolsó integetés a családtagoknak majd elindultunk a repülőhöz.