Repülés és a megérkezés

Felszálltunk arra a buszra, ami a repülő elé visz. 2 busz telítve volt, emberekkel és azok bőröndjeikkel. Mindenki tök nyugodt volt, csak én és anya nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Amikor elindult a busz, megláttuk az emeleten Sanyit és Gyurit, majd integettünk. Aztán megállt a busz, kinyitotta az ajtóit, és mindenki sebesen ment a repülő első és hátsó ajtójához. Mi az elsőhöz mentünk, hogy tudjunk integetni. A repülőajtójához egy lépcső vezetett. Azon menve fel, végig integettünk tesóméknak, és én újra elkezdtem sírni. Tudom, kicsit bénán hangzik, de nem bírtam ki. Egy utolsó integetés és már be is léptem a gépbe. Mosolygó Stewardess-ek köszöntöttek minket, akik letépték a jegyünk felét. A gép belsejében találtunk egy 3 személyes ülést, és odaültünk szerencsénkre. Arcomról még mindig folyt a könny. Anya felhívta mamát, én pedig Vikinek és Sanyesznek, a legjobb barátaimnak küldtem egy igen nyálas smst. Nagyon izgultam, még sose voltam repülő. Egy 10 perc után elindult a gép, bekötöttük a biztonsági övet. Anya arcára rá volt írva a félelem, hisz neki is ez az első. Éreztem, hogy emelkedünk, ugyanis szívem a torkomban lehetett. Fülem bedugult, ami kicsit zavart, és szédültem, de ez se vette el a kedvem, hanem élveztem a felszállást. Mondtam anyunak és Józsinak, hogy nekem muszáj most One Direction-t hallgatnom. Első szám Gotta Be You volt, majd Moments és More Than This. Azután olvasgattam az újságot,és meglepődésemre sokat értettem az angolból. Volt egy elég helyes Stewardess a repcsin is..okés.. ez nem tartozik ide, ugye? ;)

A táj gyönyörű volt. Főleg amikor a felhők fölött voltunk, vagy amikor jött a tenger. Végül megláttam a gyönyörű Angliát. Az ablakra tapadtam és ámuldoztam, hogy milyen szép innen föntről. Akkor milyen lehet lenn? Amikor megérkeztünk, és a bőröndök már nálunk voltak, kimentünk, mert várt ránk Tomi, tesóm volt barátnőjének pasija. ( kicsit bonyolult..:D) Ő elvitt minket a szállásra. Na, de mielőtt oda értünk, láttam vagy 5 nagy piros buszt, egyből Louis Tomlinson jutott eszembe, és anyunak is, mert mondta " I love big red bus"

Az angol házak nagyon tetszettek! Semmi kerítés, semmi nagy dolog, de mégis szívesen laknék ilyenben.

Ekkor a saját szememmel meggyőződtem arról, hogy London tényleg olyan szép, ahogyan elképzeltem :)
Ami még picit fura volt, az a fordított közlekedés. Meg kell szokni..
Annyi, hogy itt jobb oldalon van a kormány. Meg ugye Magyarországon, ha kimész az úttestre, mindig bal oldalról jönnek az autók. Nos, itt jobb oldalról. Szóval, remélem nem lesz majd olyan, hogy elfelejtem :| :D
Beértünk a házba, ahol lakni fogunk egy ideig. Itt tesóm él és az ő barátai: Anikó, Anett, Angéla és Adrienn ( igen, mind A betűs és most én is ;O)
Körbementem, és nagyon tetszett a lakás. Igazán szépen van festve, és jó elegáns bútorok vannak benne és van egy kis kertje. Picit fura volt, hogy kintről behallatszott angol emberek beszélgetése :)
Mi Adrienn szobáját kaptuk meg, aki egy kis időre, míg itt vagyunk, elment a barátjához.
Kipakoltunk, de csak a fürdőcuccokat, meg sminkest, a ruhák azok bőröndbe maradnak. Egy kis idő után jött 2 török srác, Anikó és Anett pasija vagy valami ilyesmi :D Majd jött még egy, aki énekelt és fiatal volt.
Mivel este értünk ide, nagyon fáradtak voltunk, anya hamar el is aludt.
Én még hallgattam 1D-t és nagy örömömre, mikor feljöttem facebookra, kaptam jó pár levelet és sok-sok jókívánságot az én kedves Directioners társaimtól. Nagyon jól esett.
Válaszoltam mindenkinek, majd picit twittereztem és próbáltam elaludni, de ekkor hallottam, hogy az egyik török srác Justin Biebertől a Baby című számot énekli :D Vicces volt..de aztán elaludtam :)